A magyarság néprajza III. [antikvár]

E munka előbbi két kötete népünk tárgyi hagyatékát, hagyományos tárgyi tevékenységét ismertette. A most következő két kötet népünk szellemi hagyományaival foglalkozik, amelyek — úgy szoktuk mondani — a nép lelkében élnek, s öröklődnek többé-kevésbbé híven a néplélek meg-megnyilatkozó tartalmaként. A néprajznak ezt a lelkiekkel foglalkozó felerészét nevezzük szellemi néprajznak, amely a nép megismerésére nézve éppen olyan fontos, mint a tárgyi rész** A néprajznak ez a szellemi része tehát — ahogy már e munka első kötetében jeleztük — azokkal a képződményekkel foglalkozik, amelyek a közösség lelkében keletkeztek, vagy ha egyebünnen származtak, benne sajátosan formálódtak és formálódnak s többé-kevésbbé híven hagyományként szállnak nemzedékről nemzedékre, néha megdöbbentő változatlansággal, máskor szembetűnően átalakulva. * A néprajznak a szellemiekkel foglalkozó felerészét nevezik folklore- (ejtsd: folklór-) nak is; ez a szakirodalom számára készült, maholnap százéves, angol eredetű nemzetközi műszó eredetileg a néplélek bizonyos tartalmát, a ,népi ismeretet', a ,nép tudását* népiesen szólva: ,tudományát* akarta jelenteni; azt, amit a nép ,tud4; (az angol folk szó ,nép* jelentésű, a lore pedig nagyjában egyező jelentésű a német lehre szóval.) Később, a szó eredetileg ajánlott jelentésének félreértésével magát a szellemi hagyománnyal foglalkozó tudományt is kezdték rajta érteni, vele nevezni s ma a szó hol az egyiket, hol a másikat jelenti, tehát hol a néplélekben élő, széleskörű jelenségvilágot, hol az ezzel foglalkozó tudományt. A tárgyi néprajz — ahogy az előbbi két kötetben láttuk — nem pusztán tárgyak ismertetése, magyarázata, hanem emberi műveletek, cselekvések változatos soráé is. A kétkézi műveletekhez, a tárgyak előállításához, a segítségükkel való foglalkozásokhoz tapasztalati, tudás' is kell. Ez a tudás is hagyományos, öröklődő; egyik nemzedékről a másikra száll; néha könnyen, néha az egyén hosszas gyakorlatával, mint például az állatok gyógyításának vagy az asszonyok szövőmunkájának ismerete. Ez is,tudás' tehát, vagy — a nép nyelvén szólva — tudomány', nemzetközi szóval : ,folklore'. A jelenségeket csak a tudomány rendszerező munkájával járó osztályozás bontja széjjel ; így teszi a néprajz is az egész nagy szövevényt, a nép egész világát két felé : tárgyi és szellemi oldalra. A népéletben a két felé osztott jelenségcsoport igen gyakran együttjár, együtt él, néha szinte elválaszthatatlanul. Az állatok gyógyítására még nem elég a gyakorlati fogások ismerete, hanem varázs-igék, ,imádságok' is szükségesek hozzá. Hogy a kenderből jó szőttes legyen, ahhoz a mesterségbeli tudáson kívül —-a nép hiedelme szerint — bizonyos lelki járulékok, a babonák serege is szükséges a kendermag elvetésétől kezdve a pünkösdölők varázslásán keresztül a vászon fehérítéséig. Valójában tudás, ,tudomány', ,folklore' tehát az a hagyomány is, amivel a nép a maga kezemunkáját irányítja, kormányozza, mintegy meglelkesíti.