A mai világ képe I-IV. [antikvár]

EGYÉNI LÉLEK ÉS KORLÉLEK. Í^EMÉNY próbára teszi az ember erejét a világ mai gyorsan változó külső képének megrajzolása. De még súlyosabb feladat belső, lelki arculatának ábrázolása, ez arculat kifejező vonásai mögött erjedő-forrongó szellemi életnek hű megrögzítése. Sok hasonlóság van az egyén saját lelki jelenségeinek megfigyelése és a jelenkor kollektív lelkének vizsgálata között. Mindkét önvizsgálat temérdek akadályba ütközik. Énünk ösztönszerűen elsősorban a külső világra figyel, noha ez távolabb áll tőlünk, mint az, ami lelki életünkben végbemegy. A lélek szeme is olyan, mint a testé: a külső világra szegződik. A világnak érzékeinket ostromló fényes és csattanós tüneményei hasonlíthatatlanul jobban magukra vonják érdeklődésünket, mint lelki világunk halkan tovatűnő jelenségei és tartalmai. Olyan magától értetődő, közönséges és természetes a lelki élet, hogy csak akkor ragadja meg figyelmünket, ha csendes medréből kicsap, mint az indulatok kitörésekor, vagy ha titokzatos hatalmak képe kapcsolódik hozzá, mint az álmokban, vagy ha rendellenesen háborog, mint az őrültség állapotában. Egyébként csak a külön felszólítás tud sugalmazni az önvizsgálatra: ismerd meg magadat! Ennek a sokratesi intelemnek azonban nem elméleti, hanem erkölcsi-gyakorlati indítéka van. Énünk ugyanígy viselkedik, ha a saját korának. tovakavargó kollektív lelki jelenségeit akarja megragadni. A koriélekre való öneszmélet éppoly nehezünkre esik, mint az egyéni lélek önmegfigyelése. A kor lelkében élünk, mint a levegőben: csak a külső megnyilatkozásait látjuk s erőt kell magunkon venni, hogy a koriélek belső tényezőit és rúgóit a saját leikünkön keresztül megragadjuk. Ezek is főkép akkor hívják fel figyelmünket, ha viharosan jelentkeznek: ha a társadalom lelkében nagy ellentétes erők 11