A megénekelt Zrínyi [antikvár]

Bevezető A jelen válogatásban a szigetvári Zrínyi (IV.) Miklósról (1508 /í/—1566) szóló horvát, szerb, bosnyák, szlovák és magyar népi énekek ismertetése mellett korabeli szemtanúk feljegyzéseit, a sorsdöntő szigetvári 1566-os csata eseményeiről szóló legkorábbi tudósításokat, valamint horvát költők műveit, de egyúttal Zrínyiről szóló tanulmányokat is tárunk olvasóink elé. Közlésünk nem titkolt célja, hogy a közös magyar-horvát történelem hőse, Zrínyi Miklós alakját az iskolai oktatásban több oldalról megvilágítva lehessen bemutatni, illetve a téma iránt érdeklődők az olvasói élmény mellett új ismeretekhez is jussanak. Válaszkeresésünk más irányát jelzi többek között az is, hogy bemutatásra kerül Zrínyi Miklós és kora, vallása, a Szigeti veszedelem mitológiai háttere, valamint rendhagyó módon Zrínyi várkapitány és vitézei étkezése, illetve a királyi Sziget konyhája is. Zrínyi Miklós tettei az egymást követő nemzedékek egész sorának példaképül szolgáltak és szolgálni fognak az elkövetkező évszázadokban is, nemcsak a magyaroknak és a horvátoknak, hanem más népek fiainak is, akik megénekelték a várkapitánynak és vitézeinek hősiességét. A mai történelmi szemlélet Zrínyit közös hősnek, magyar-horvátnak tekinti, aki hungarus tudattal bírt, ami e tények ismeretében magától értetődő. Mi sem törekszünk semmiféle „kisajátításra", hisz a múlt népeket köt össze, nemkülönben a Zrínyi család esetében is. Zrínyi Miklós utódai - Miklós és Péter - önfeláldozásukkal, hazaszeretetükkel, vitézségükkel, bátorságukkal és hősiességükkel jó példával szolgálnak, mindkettejük, miként Zrínyi Miklós költő és hadvezér írja öccséről, Péterről, hogy „jó horvát, tehát jó magyar" volt. Hiszen - az adott történelmi körülmények között - más nem lehetett, vélhetően a Zrínyiek sem kívántak mások lenni, hanem kettős identitástudattal, illetve az adott kornak megfelelően hungarus tudattal rendelkeztek. A három részre szakadt ország akkori állapota, a széthúzás, az állandósult oszmán veszély megkövetelte a hősi tetteket, vitézséget és a bátor kiállást a sok sebből vérző nemzettest megmentése érdekében. Valljuk be, erre csak kevesen szolgáltak jó példával. A Zrínyiek azonban minden kétséget kizáróan mindkét nép vitézlő fiai voltak, s holtuk után is azoknak őrizte meg őket az emlékezet. A népi énekesek saját nemzetük szemszögéből ismertetik a hősi, illetve epikus vagy históriás énekeikben megjelenő hősöket. A horvát és a magyar históriás énekekben Zrínyi a rettenhetetlen hős, vitéz katonáival együtt. A prekmurjei (murántúli) horvát vagy szlovén énekeskönyv protestáns provenienciájú, s bennük Zrínyi közvetlenül és egyedül csak Istenhez imádkozik, segítségnyújtásért nem fohászkodik a szentek közbenjárásáért. A történeti személyek és események felvonultatása során a horvát költők műveikben egy népszerű olvasmányt, Cserenkó Ferenc krónikáját használták fel, illetve az ő kaj-horvát nyelvű művét latinra fordító szlovén protestáns szerző, Budina Sámuel alkotása szolgált nekik előképül. A szerb énekekben a krajnai „fehér Szigetben" élő Zrínyi segítségre a szerb és magyar származású fogadott testvéreiben talál; a közös ellenség legyőzésekor az egymásra utaltságuk fontossága s ténye válik hangsúlyossá.