A nagy, a várt, rettegett jövendő [antikvár]

Előszó Történelmével, múltjával egy nemzet leginkább akkor szokott foglalkozni behatóan, amikor a jövőt fürkészi. Leginkább a reformkor irodalmáról, történelemtudományáról és publicisztikájáról mondhatjuk el ezt és még egy másik, ma már történeti távlatban látható korról szólva bizonyos prófétai hangokat vagy látványokat kiemelhetünk - az első világháború előtti magyar szellemi életre gondolok-, de éppen a közbeszédben megrögzött kifejezés, a boldog békeidők mutatja, hogy a kortársak nagy többsége gyanútlan volt. Azt hitte, hogy eljött az aranykor vagy legalábbis annak valami szerényebb változata, és ezért nagyon hamar felruházta - amikor már elmúlt visszahozhatatlanul - Ferenc József korát ezzel a boldog békeidők, aranyfüsttel befuttatott álmával. Legjobban talán Krúdy 1919 után írott regényei ragadják meg ezt a hihetetlen kettősséget. Ő különben természetesen egyike volt azoknak, akik prófétai lélekkel sejtettek valamit a jövőből. Visszatérve a reformkorra, azért választottam néhány tanulmányomat ebbe a kötetbe, mert tárgyuknál fogva úgy éreztem, hogy illik hozzájuk a Vörösmarty Hedvig című legendájából választott kötetcím. Ez a költemény a magyar költészet egyik páratlan, még Vörösmarty életművében ís egyedül álló gyönyörűsége és kincse. Hedvig, a címszereplő, úgy beszél benne, hogy megszólaltatja magát a Bibliát, tehát a próféciákat és a jövendöléseket. A jövőt, a végső jövőt, az emberiség végét, az Apokahpszist. Vagyis a végidőt is föltáró Bibliát, a Könyvet, a Könyvek könyvét szerepelteti a magyar nagyság és a magyar nemzeti kultúra összefüggésében. Tehát amikor arról a rettegésről beszél, amit e kötetem címében ís idézek, akkor természetesen azt látjuk, hogy míg az emberiség sorsát föltáró és eligazító könyvet olvassa a gyönyörű királylány, akkor a tanulság, amelyet ő maga és az olvasó is levon ebből a történetből, az a mi nemzeteink, azaz a magyar és lengyel nemzet történetéről szól. (Hiszen mint tudjuk. Nagy Lajos magyar-lengyel birodalmát kétfelé osztva két lánya örökölte, Mária Magyarországot, Hedvig pedig Lengyelországot; tehát a lengyel és a magyar nemzet jövőjére vonatkozik a bibliai jóslat.)