A Párizsi vártán I. [antikvár]

1956. október 6-án a budapesti Irodalmi Újságban Méray Tibor Rajk Lászlóék sírjánál című írása emlékezett meg azokról a kommunista politikusokról, akiket 1949-ben egy szovjet mintára rendezett kirakatperben halálra ítéltek és felakasztottak, majd hosszú évek elmúltával: 1956 őszén rehabilitáltak és ünnepélyesen eltemettek. A Kerepesi úti temető vörös színekben pompázó ravatala mellett különben olyanok búcsúztatták egykori elvtársaikat, akik maguk sem voltak ártatlanok mindabban, ami Rajk Lászlóval és társaival történt, hiszen Münnich Ferenc, Orbán László és a hadügyminiszter-helyettesi posztot betöltő Janza Károly semmit sem tettek az ellen, hogy közvetlen barátaikra (és Magyarországra) rászakadjon a sztálinista rémuralom. Egyedül Szász Bélának, a nagy per egyik életben hagyott vádlottjának volt erkölcsi joga ahhoz, hogy a zsarnokság iszonyatáról vallomást tegyen. És az Irodalmi Újságban Méray Tibornak, aki akkor már hosszú évek óta és nem kicsiny próbabételek árán tanúsította eltökéltségét a rémuralom ellen viselt szellemi, írói küzdelemben.