A Pécsi Tanárképző Főiskola tudományos közleményei 1967 [antikvár]

Eddigi kísérleti adottságainkhoz mérten SnO2 egykristályok, keramikus, lecsiszolt felületek és összepréselt portömegek elektrolumineszcenciáját (később El) tanulmányoztuk. Ebben a dolgozatban azokról a megfigyelésekről és mérésekről számolunk be, melyeket kizárólag egy Cu2O-val szennyezett, kettévágott olyan példányon végeztünk, melynek egyik darabját hosszabb ideig NaOH-ban forraltuk, másik darabját pedig változatlanul hagytuk.E példány színterelése során felületén század mm-es vastagságban néhányszor 10 mikron méretű kristálykák halmaza keletkezett, egy vékony réteget alkotva. A keramikus alapanyagnak közvetlenül e polikristályos réteg alatti része lényegesen rosszabb vezetőképességű, mint amilyen a vékony polikristályos réteg, (vezetőkésessége kereken az előbbi tizede), a még mélyebben, a pasztilla közepe táján levő részek vezetőképessége viszont nagyobb, mint a felületi rétegé.