A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 1959 [antikvár]

ElőszóAlig öt éve annak, hogy az Irodalmi Múzeum a régi Petőfi Házból, a nemzeti kegyelet szerény emlékhelyéből az irodalomtörténeti és múzeológiai munka egyik országos központjává emelkedett. A megnövekedett feladatokkal együtt erősödő állami támogatás lehetővé tette, hogy az Irodahni Múzeimi a Bajza utcából és a József térről átköltözhessen a Károlyi palotába, amely méltó keretet biztosít a klasszikus magyar irodalom múzeológiai feldolgozásához és bemutatásához.A gyűjteményeink gyarapítása, feldolgozása és részben publikálása mellett az elmúlt év során bemutatásra került öt-öt teremben az Ady- és a József Attila-kiállítás. Továbbra is nyitva tartottuk az Arany-kiállítást és az év vége felé a közönség elé került a klasz-szikus magyar költészetet illusztráló jelentős új grafikai anyag. Ha ehhez hozzávesszük a kül- és belföldi felhasználásra készült vándorkiállításokat és az időszaki kis emlékkiállításokat, akkor elmondhatjuk, hogy ezen a téren igyekeztünk felhasználni a rendelkezésünkre álló kereteket.Mindez azonban csak szerény kezdetnek tekinthető. Az év folyamán állítjuk fel új Petőfi-kiállításunkat, mely az eddiginél teljesebb Petőfi-képet igyekszik tárni a látogatók elé, természetesen a múzeumi kiállítás szűkebb lehetőségei között és korlátozottabb nyelvén.A teljesebb Petőfi-kép alatt azt értjük, hogy a kor és az alkotó közötti kölcsönhatást pontosabban próbáljuk megmutatni. Szakítunk a költői mű egyénien szubjektív" és társadalmian objektív" kettéválasztásával. A kettőt egyeden egységként mutatjuk, hiszen nem volt költő a világirodalomban, akinél harmonikusabb egész lett volna a táj és az ember, az idill és a harc, a nő szerelme és a haza szeretete, saját népe és az egész emberiség szabadsága.Ilyen igényű kiállítás megteremtése nem kis feladat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szélesedő Petőfi-kutatás eredményei mellett is mindmáig hiányzik az az átfogó életrajz, amely arányaiban helyesen dolgozná fel Petőfi életét és működését. A múzeimii kiállítás adottságaival természetesen nehéz a témát a teljes gazdagságában felölelni, de célul ezt tűzzük magunk elé.A Petőfi-kiállításnak 1959-ben meg kell nyílnia és neki kell kezdenünk armak a munkának, amely miatt a néhány évvel ezelőtti miniszteri rendelet tulajdonképpen életre hína a nagj^obb igényű Irodalmi Múzeumot. Ez nem más, mint a teljes magyar irodalom fejlődését bemutató nagj- irodalomtörténeti kiállítás, melynek az előzetes ten-ek szerint el kell foglalnia a Károlji-palota egész I. emeletét. Évkönyvünk egyik dkke foglalkozik ezzel a kérdéssel, s itt az előszóban részletekbe nem bocsátkozimk. Egész rönden mutanmk csak rá a kiállítás előkészítésével kapcsolatos néhány alapkövetelményre.Először is az irodalomtörténeti kiállításnak marxistának, más szóval a tudomány legmagasabb fokán állónak, szakszerűnek, pontosnak, s a fejlődés lényegét feltárónak kell lennie. Jól tudjuk, hogy a magyar irodalom marxista értékelése még csak nagy5