A pór testamentuma [antikvár]

Családi és társadalmi háttér Az első világháború után lehangoló volt a magyarság helyzete: egy kivérzett, területileg megrabolt országot kellett volna újjáépíteni, és végre modemizálni, de tőke, koncepció és főleg elszántság híján ez váratott magára. Minthogy az ország lakosságának zöme a földből élt, paraszt volt, mindenek előtt a földkérdést kellett volna megoldani, amel3n:e a Károlyi-kormány 1918-ban kísérletet tett. A balul sikerült 1920. évi földosztás azonban nem javította lényegesen a nincstelen parasztság helyzetét, mert szülőatyja, Nagyatádi Szabó István, az erdőcsokonyai kisgazdából lett miniszter az utolsó pillanatban - a kormányzó személyes kérésére - átdolgozta és megszelídítette radikális földreform tervezetét, a „Lex Nagyatádi"-t. A megművelhető területeknek csak 8 százalékát (1,3 millió kh-t) osztották szét, annak is egynegyedét a vitézeknek, csendőröknek, jegyzőknek, tanítóknak és a kis-haszonbérlőknek juttatták. Mi több, Nagyatádi megszavazta az új választási törvényt, amelynek értelmében 20 százalékkal kevesebb embemek volt szavazati joga, mint 1919-ben, s Budapest és a törvényhatósági városok kivételével továbbra is csak nyíltan lehetett voksolni. A hatalom szociális közömbössége főleg a mezőgazdasági cselédséget sodorta embertelen helyzetbe, amely kiszakadt ősi társadalmi kereteiből és külön osztályt képezett, az agrárproletáriátust. A