A rátótiádák tipusmutatója [antikvár]

. - 3 -BevezetőA Magyar Népmesekatalögus második kisérleti kötete a rátdtiádák típusmntatdja. Bl^ kötetünk, az illatmesék tipusmu-tatdja 1958-ban jelent megi-^ ugyanebben az évben tudomást szereztünk rdla, hogy készül a nemzetközi AABNB-THOMPSON-fé-le katalógus tetemesen bővített újabb kiadása a magyar és a többi közép- és délkeleteurdpai népek meseanyagának bedolgozásával. ügy gondoltak, hasznos lesz második kötetünkkel a közeli időpontra igért munka megjelenését megvárni, hogy an?-nak hossza időre állandónak igérkeső tipusanyagához illesz-szük meséinket.A n^ gonddal és munkával készült mű meg is jelent 1961-ben,^ s mi haladéktalanul hozzáfogtunk a nemzetközi és a magyar mesekataldgus összehangolásához. Célszerűnek tartottak elsőnek egy olyan máfajt kidolgozni, mely szerkezeti egyszerűségénél fogva könnyen és világosan állítja elénk a megoldandó kérdéseket s a típusok felismerésében, a változatok csoportosításában és a típusanyag rendszerezésében kevesebb hibalehetőséget teremt. A rátdtiádák műfajára /AaTh 1200-1349/ esett választásunk, mivel ae gazdag és változatos anyagával már korábban is felkeltette érdeklődésünket.A közhasználatban mesén szŰkebb értelemben a tündérmesét /AaTh 300-749/, tágabb értelemben pedig a népköltészetnek a^ zokat a prózai műfajait szokás érteni, melyeknek típusanyagát az AARNB-THOMPSOH-féle katalógus magában foglalja. MŰfaji kritériumként a természetfeletti /^csodás/ elemek sokaságát, a tértől és időtől való függetlenséget, a valószerŰtlenséget, a szilárd szerkezeti formát és a kidolgozott költői nyelvet szokás emlegetni. Mondáknak tartjuk ezzel szemben azokat a népi elbeszéléseket, melyek az AARNE-THOMPSOH-féle katalógusban nem szerepelnek, több-kevesebb természetfeletti elemet