A regény és az élet [antikvár]

BEVEZETÉS „Regény az élet — írta Eötvös József —, ki türelmét nem vesztve, lapot lap után lelikiismeretesen végig olvas, minden beszélgetésen átmegy, minden leírást az utolsó gombig összeállít, s csak egy lappal sem néz tovább, mint kellene: az kielégítve érezheti magát olvasása között. Ó de vannak türelmetlen olvasók is, vannak, kik e nagy könyv első lapjainál már vége után tekintenek, kik mindent, mi benne érdekes, előre olvasnának, s vájjon csodálatos-e, ha ezek benne később élvezetet nem talábak, s a könyvet félig olvasva leteszik bánat nélkül." Ami áll az éleit regényére, áll a regénydkben élő életre is. S az olvasót, mielőtt a regényirodalomba vezetnők, előbb voltaképen az olvasás művészetébe kellene bevezetnünk. Vörösmarty szólongatta e strófákkal egy és negyed századdal ezelőtt népe holdvilágképű, kályhatermetű kedvesét, az Unalmat: Sok munkás henyével írsz te verseket; Hajdan így csináltak Nálunk könyveket. És mondák: y,A téli Est unalmaiban A magyar nemzetnek E könyv írva van. Olvasd el, magyar nép, S tartson meg az ég!" Mert erő, egészség Kell hozzá elég. 5