A regény és az élet [antikvár]

Regény az élet - írta Eötvös József -, ki türelmét nem vesztve, lapot lap után lelkiismeretesen végig olvas, minden beszélgetésen átmegy, minden leírást az utolsó gombig összeállít, s csak egy lappal sem néz tovább, mint kellene: az kielégítve érezheti magát olvasása között. Ó de vannak türelmetlen olvasók is, vannak, kik e nagy könyv első lapjainál már vége után tekintenek, kik mindent, mi benne érdekes, előre olvasnának, s vájjon csodálatos-e, ha ezek benne később élvezetet nem találnak, s a könyvet félig olvasva leteszik bánat nélkül." Ami áll az élet regényére, áll a regényeikben élő életre is. S az olvasót, mielőtt a regényirodalomba vezetnők, előbb voltaképen az olvasás művészetébe kellene bevezetnünk. Vörösmarty szólongatta e strófákkal egy és negyed századdal ezelőtt népe holdvilágképű, kályhatermetű kedvesét, az Unalmat: Sok munkás henyévelÍrsz te verseket;Hajdan így csináltakNálunk könyveket,És mondták: "A téliEst unalmaibanA magyar nemzetnekE könyv írva van.Olvasd el, magyar nép,S tartson meg az ég!"Mert erő, egészségKell hozzá elég.