A régi magyar költészet remekei [antikvár]

A magyar nép dalos nemzet volt mindég. Az ősi szittya földről dalolva vonult ki; búcsú dalt zenget az elhagyott földnek és énekbe foglalta azt a reménységét, hogy az örökséget, melyhez Attila révén joga volt, feltalálja és elfoglalhatja. A diadalmas vándorút után kezében karddal, ajakán dallal birtokába vette e hazát, A magyarnak mestersége a harcz volt, mulatsága a dal, a zene, a táncz. A fegyver forgatása és a dal művelése népünknek legerősebb faji tulajdonságai közé tartozott. A mit fegyvere szerzett: kincset, földet, hazát, az megmaradt és megvan s így természetes az, hogy a magyar fegyver dicsőségét minden magyar ismeri. Már az elemi iskolákban megtanulja, ki volt : Attila, Árpád, Szt. István, Szt. László, Hunyadi, Mátyás király Rákóczy és a többi. Már fajunk költői erejének múltja nem dicsekedhetik azzal, hogy általánosan ismerik; pedig amint a magyar hősiesség e földnek, a mai hazának megszerzője és megtartója volt, ugy a magyar faj költői ereje, mely regében és dalban ősidőktől fogva virult, melynek annyi ezer gyöngye emléktelenül merült a feledés tengerébe, alapja mai költészetünknek, műveltségünknek. Ha tehát népünk költői tehetsége, melyet magával hozott e világra, teremtette mai költészetünket, ugy kötelességünk e tehetségnek minden időben termelt munkáit ismerni. Mégis a nagy közönségnek alig van némi fogalma költészetünk múltjáról, pedig nagyon érdekes szórakozás: látnunk, hogyan alakult, forrongott, fejlődött a magyar dalos szó, a magyar érzés a magyar lelki világ, a magyar költészet az ezeréves történelmünk folyamán, amig végül egy-egy oly ragyogó csillaggá csiszolódott, mint amily ragyogó csillagunk: Petőfi és Arany. A régi magyar költészetben letett ősi magyar szív, zamat, kedv, magyar verselés, bármennyire borítsa is a régiség rozsdája - nemes rozsda az, mely alatt megtaláljuk eleink lelkét, műveltségét, magyaros jellemét - mindig nemesítően hat reánk. A régiek dalát nem csak illik ismernünk, de nemzeti kötelességünk is, hogy foglalkozzunk vele, mert fejlődésünkben, haladásunkban mindég magyarosítóan fog hatni reánk, sőt csak is általa érhetjük el azt, hogy a divatos korban, a legdivatosabb köntösben is nemzetiesek legyünk.