A régi szociográfia [antikvár]

A hazai irodalmár és társadalomkutató köztudat a saját hagyományai között számon tartja a két háború közötti népies szociográfiát, ha nem is olvassa, de legalább cím szerint ismeri az ebből az áramlatból született könyveket. az a szellemi környezet, amelyből ezek a szociográfiák megszülettek, a dolog természetéből adódóan sokkal kevésbé ismert: a fontos írások elmerülnek az áttekinthetetlen sajtó-tengerben, a levelek, dokumentumok szétszórva lappanganak különböző archívumokban. Az idő is dolgozik: magam többször találkoztam olyan lap-példányokkal (s gyakorlatilag csak egy helyen hozzáférhető példányokkal), amelyekről világosan látszott: ha a sors még egy kutató kezébe veti őket, porló papírtörmeléknél alig marad több belőlük. Kiadványunk persze nem a kutatás számára kívánja szélesebb körben hozzáférhetővé tenni a fontos dokumentumokat: ez még tízszeres terjedelem esetén is reménytelen lenne. A szélesebb értelmiségi közönségnek, a szociográfia, társadalomkutatás, honismeret iránt érdeklődőknek kívánunk alkalmat biztosítani, hogy futó bepillantást nyerjenek a népies szociográfia közéleti környezetébe, jellegzetes dilemmáiba.A szociográfia mozgalmat vizsgálva első benyomásunk az lehet, hogy a korszak szereplői rendkívül világosan tudták, hogy mit tesznek. Buday, Szabó Zoltán, Veres Péter, Erdei Ferenc, Bibó István - persze nagyon különböző stílusú és eltérő színvonalú - írásaiból világos magyarázatot kaphatunk arra, hogy miért jött létre és hódított meg viszonylag széles fiatal értelmiségi réteget a szociografizálás vágya.