A riporttól a mítoszig [antikvár]

Kőország I. Kőország krónikája g, nnyi elődjéhez s pályatársához hasonlatosan, szegény Ila Bálint sem bírta kivárni hatalmas monográfiájának, a Gömör megye története mind a négy kötetének a megjelenését, úgy távozott ő is ez árnyékvilágból, hogy nem láthatta s élvezhette több évtizedes szorgalmas munkájának gyümölcsét. „1932-ben kaptam a megbízást Gömör megye történetének megírására. A kitűzött cél a megye területén élt népek eredetének, etnikai hovatartozásának és etnikai viszonyainak: keveredésének, migrációjának stb. felkutatása volt a megtelepüléstől az úrbérrendezés idejéig 1773-ig" — olvashatjuk a most megjelent I. kötet bevezetésében. S megtudjuk még a következőket: „A kézirat 1943-ban készen volt. 1944 végén jelent meg a munka II. kötete az A—L betűs községekkel, majd 1946-ban a III. kötet az M—R betűs településekkel. Húsz év után vette a Magyar Országos Levéltár gondozásába, lavaslatára a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya felvette a munka IV. és egyben befejező kötetét az 1968. évi kiadási tervbe, és mint az Országos Levéltár kiadványa jelent meg." S most végül itt a IV. illetve az I. kötet is, a hatalmas vállalkozás alighanem legfontosabb része, hiszen, míg a többi három kötet tulajdonképpen csak az egyes települések Adattárát tartalmazza tiszteletreméltó bőséggel és pontossággal, addig ez az első kötet nyújtja a monográfia lényegét, a megye nagyszabású történetét a kezdetektől a XVIII. századig. „Határpontnak azért vettük az úrbérrendezést, mert a későbbi korban már népszámlálások állnak rendelkezésre és más módszerek alkalmazásával lehet és kell a későbbi időket kutatni" — írja a szerző. S minekelőtte belekezdenénk a munka ismertetésébe, engedtessék meg a recenzensnek néhány előzetes megjegyzés: Az I. kötet 1976 karácsonyára jelent meg, s ahogy az már szokás, csak pár hónapos késéssel jutott el hozzánk. S minthogy a vaskos kötet jó 43 ívnyi, alapos áttanulmányozására, érdembeli bírálat írásához szükséges elmélyülésre még akkor sem lett volna elegendő ideje, ha recenzens történetesen valóban érdemi kritikát akart volna írni e hatalmas tudományos apparátussal ké-