A sötét világ [antikvár]

ELŐSZÓ Mindig ÉRDEKES és izgalmas olvasmány az olyan írók önéletrajza, akik korukban jelentős szerepet töltöttek be, koruk irodalmi életének, politikai küzdelmeinek középpontjában állottak. Az ő életük története szükségszerűen koruk története is. Ilyen mű Tolnai Lajos önéletrajza, A sötét világ. Egy író és egy korszak életét, küzdelmeit eleveníti meg: a XIX. század második felének évtizedeit. Valóban sötét világ volt ez a kiegyezés utáni kor: a nemesség és a magyar burzsoázia kiegyezett Béccsel, hogy biztosítsa helyzetét. A kiegyezés ára Magyarország fejlődésének eltorzulása volt; az ország kiszolgáltatása az osztrák kapitalizmusnak, a parasztság kisemmizése, az egyre erősödő munkásosztály elnyomása; irodalomban pedig a kiegyezést támogató úgynevezett „népies-nemzeti" irányzat virágzása s minden azzal szembenálló írói törekvés megfojtása. Ebben a sötét világban csak kevesen emelték fel szavukat a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás érdekében s a kiegyezés-hozta világ embertelensége ellen. Tolnai Lajos ezek közé a kevesek közé tartozott. Az írók közül ezekben az évtizedekben jóformán csak ő és Vajda János voltak azok, akik következetesen, megalkuvás nélkül szegültek szembe az uralkodó osztályokkal. Tolnai Lajos, a magyar kritikai realizmusnak ez a merész folytatója, a kiegyezés utáni korszak bátor ostorozója két nagy harcot vívott egész életében: egyet az irodalom terén a toll fegyverével, egy másikat pedig a közéletben, szóval, tettel, sőt néha ököllel is. Már mint fiatal írót a Deák-párti irodalom ellenzékének táborában találjuk. Rokonszenvvel kíséri Zilahy Károly, Dömötör Sándor és a többiek irodalmi csatározásait. Ö is elítéli a 60-as évek kiegyezés felé hajló irodalmát, de türelmetlenül elégedetlen az ellenzéki írók tevékenységével is. „Barátom, ez a mi fiatal irodalmunk rossz úton van — írja 1864.