A spanyol irodalom története [antikvár]

Részlet a könyvből: A SPANYOL FAJ. (RAZA ESPANOLA.) Tekintettel arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy a mai időben tiszta fajokról beszélni nem igen lehet, a spanyol vagy ibér faj tisztaságához is szó fér. Elemei azonban az archeologia, a történelem, a néprajz és a nyelvészet segítségével többé-kevésbbé kideríthetők. Kik voltak az Ibér-félsziget őslakói? E fogas kérdésre csak a praehistóriai leletek adnak felvilágosítást. A talált hasított és csiszolt kőbalták, a konyhahulladékok, a cölöpépítmények, a kőből, csontból készült fegyverek és díszek azt tanúsítják, hogy a régi korban a félsziget már be volt népesítve. E félvad népektől azonban épen úgy, mint másutt, írott emlékek csak csontjaikban és eszközeikben maradtak reánk. A legrégibb koponyalelet a gibraltári, mely egy londoni múzeumba került. Jellegei: keskeny fej, alacsony homlok, kiszökő szemöldök-ívek, rendkívül nagy szemüregek, melyek határkörei egymástól messze esnek, patkóalakú állkapocs (majomjelleg), orrmányszerűleg előrenyúló arc. E negroid típusú koponyához közel áll a neandervölgyi, különösen a La Chapelle-aux-Saints-i barlang gorillaszerű koponyája. A Cro-Magnoni óriások koponyatípusa más, orangszerű (León, Aragón hosszúfejű koponyái). A gibraltári koponya típus elszigeteltsége dacára is arra látszik mutatni, hogy ilyenféle népek laktak ott az ó- és középkőkor idején.