A Szentlélek lovagjai [antikvár]

Micsoda szerkesztőség! Álló esztendőn át - míg e könyvet írtam - közöttük téblábolhattam minden este a viharvert redakcióban. Az egyik szobában Mikszáth és Eötvös Károly anekdotázott, a másikban Móra Ferenc mélázott Benedek Elekkel és Petelei Istvánnal, a harmadikban Bródy Sándor és Gárdonyi szivarozott, a negyedikben Karinthy, Kosztolányi és Molnár Ferenc sziporkázott - a sarokszobában Ady és Krúdy kínálgatta volna jóféle zöldszilvánival Móricz Zsigmondot. Időnként átviharzott a folyosón Petőfi Sándor; szép szakállát megsimítva, a szedőterembe igyekezve elsuhant Kossuth Lajos. Betoppant néhanapján Tinódi, Zrínyi, Ráday Pál, Mikes Kelemen, Kazinczy Ferenc - Mikszáthék a keblükre ölelték a rég látott barátokat. Egyik este aztán megreccsentek a vén íróasztalok, a szerkesztő urak kiléptek a folyosóra. - Te csak maradj! - intettek. És elmentek. Az Otthon Körbe, a Clubba, a Newyork kávéházba, az Orfeumba, a kiskorcsmába, a gőzfürdőbe. Nem mondták, nem tudom: visszajönnek-e még? Boldog vagyok, hogy foghattam a kezüket, hogy hódolattal ölelhettem, csókolhattam őket.