A szenvedés kritikája [antikvár]

Gerince megtört. A fedlap kissé kopottas. A borító a gerinc mentén sérült.
Az Olvasóhoz, akit figyelmeztetni szeretnék: e könyvben nem lesz szó arról, amit hiányolunk. Bahtyin, a kiváló orosz irodalomtörténész mutatott rá: az európai művészetből kiveszett Gargantua és Pantagruel dionűzoszi mélysége, derűje s felelőtlen nyugtalansága. Ennek elparentálását ugyan már Cervantes megkezdte, de voltak, akik megpróbálták visszalopni: elsősorban a németek (például a mesélő Grimmék) és - többek között - Nietzsche. Róla később azt mondták ugyan, hogy a háborút is vissza akarta hozni a dionüszoszi művészettel, de valószínűleg nem gondoltak arra: az a művészet az örökké háborúskodó ember művészete is volt. Egyszóval: hiányzó derű és vaskosság, ám ezt sem lehet a derűlátó embertől függetlenül visszavenni. Egyvalaki irodalomunkban mégis megpróbálkozott ezzel: a pikareszk szemléletmódjára és formájára alapozó Tamási Áron. Kísérlete egyedülálló maradt, éppen ezért pillanatra sem szabad megfeledkeznünk róla.