A szépirodalom esztétikája [antikvár]

BEVEZETŐ. Kis esztétikámban (Bevezetés az esztétikába. Bp. Stephaneum. 1930.) igyekeztem a művészet nagyszerű birodalmának megértéséhez és átérzéséhez szükséges fontos elveket összeállítani. Egységes filozófiai megalapozásra törekedtem s azzal vázoltam azt az esztétikai rendszert, amely alkalmas a folyton változó, szinte végtelen skálájú művészet egységes áttekintésére. Egyik kiváló esztétikus kritikusom (-ss. Élet, 1930. III. 9, 5. sz.) a következőképpen fejezte ki törekvésem eredményét : Reálidealizmus! - ebben lehet összefoglalni P. P. esztétikai elvszerűségét. Az alakításnak és a műalkotásnak ebben az egyensúlyában tulajdonképpen a harmónia nagy elve érvényesül, amelyben aztán a haladásnak minden jó és egészséges üteme megtalálhatja a maga kifejezését.Mint a szépirodalom csendes művelgetője, tudományos munkásságom megkezdésekor is tarthatatlannak találtam a természettudományos monista esztétizálást, mely Fechner és Weber pszichofizikája nyomán nőtt. Első dolgozataimban már azzal az irányzattal fordultam szembe. Alig tudtam elhelyezni őket. (Az esztétika módszertanához c. dolgozatomat csak vidéki reáliskolánk Értesítőjében kivonatosan adhattam ki programmértekezésül.)