A szerbhorvát népköltészet a XIX. századi magyar irodalom tükrében [antikvár]

A magyarok a felvilágosodás korában fedezték fel a szerb (szerbhorvát nyelvű) népköltészetet, de befogadására teljes mértékben csak a romantika idején került sor, s a magyar romantikus irodalomszemlélet kialakulásához nem jelentéktelen segítséggel járult hozzá ez a népköltészet is.Kölcsey, Toldy, Bajza és Vörösmarty a legnagyobb odaadással és figyelemmel fordult a szerbhorvát népköltészet tanulmányozásához, melynek eredményei az e stílusban született, több ízben is elemzett és értékelt költői remekművek lettek. Nekik, valamint Székács József fordításkötetének köszönhető, hogy a század derekán a tudományos munkákban is általanossá vált a szláv népköltészet iránti érdeklődés. Példaként említsük meg Ipolyi Arnold Magyar Mythológia, Greguss Ágost A Balladáról, Szász Károly A világirodalom nagy eposzai c. munkáját.A szerb és a horvát nép kultúrájában és irodalmában kezdetben az újat, az eredetit és a tanulságosat képviselő szerbhorvát népköltészet ápolása és müvelése a század második felében divattá válik és mindinkább átkerül a másodrendű irodalmi körökbe. A hivatásos költők mind ritkábban foglalkoznak vele, ám annál inkább növekszik a száma az újságírók, útinaplóírók és az igyekvő és lelkes" dilettánsok soraiban, akik eíféle hozzájárulásukkal akarják pótolni a hiányt. A közvéleménynek ugyanis az volt a nézete, hogy a magyarok nem ismerik eléggé a velük egy állami szervezetben élő szomszéd népek szellemi életét, irodalmi törekvéseit és vívmányait.Az értekezések, cikkek és fordítások java része sikeresnek mondható. Ezek azonban mindinkább a fővárosi időszaki kiadványok oldalaira kerülnek. Kivételt képez a század utolsó é'i/tizedeiben kialakult zombori kör, amely szintén nem annyira a tehetséges, mint inkább a lelkes kultúrközvetítő tanárok és ügyvédek köreiből regrutálódik. Mindazok munkájáról, akik a szerbhorvát népköltészettel foglalkoztak, mégis elismeréssel kell megemlékeznünk, nem szabad lebecsülnünk vagy túl szigorúan bírálnunk őket. Méltányolnunk kell nemes szándékukat, törekvésüket már csak azért is, mert a magyar tudományban a szláv érdeklődést képviselik a szlavisztika elutasító magatartásának korában. Munkáik nem ritkán nagy publicitásra tesznek szert, s a magyar szellemi élet legtekintélyesebb személyei és intézményei dicsérik őket (említsük csak meg a Kisfaludy Társaságot vagy a Szent István Társulatot). Fordításaiknak széles olvasórétege van, s a korabeli folyóiratok, újságok, napilapok a legnagyobb elismeréssel szólnak róluk.Méltányolva e tényeket, mi is kellő figyelmet szenteltünk törekvéseiknek, annál is inkább, mert fordításaik elemzésével más kutatók nemigen foglalkoztak, leginkább csak általános bírálatot mondtak róluk.Könyvünkben a szerbhorvát népköltészetről, vagyis a szerb és a horvát nép költészetéről, a szerbhorvát nyelvű folklór irodalomról beszélünk. Nem