"A szöveg kijáratai" [antikvár]

ELOSZORoland Barthes a 20. század második felének kiemelkedő, emblematikus figurája, aki az irodalom- és társadalomtudományok területén döntő hatást gyakorolt több egymást követő értelmiségi generációra. Az a gondolkodó, aki egyszerre alakítója és ihletője a strukturalista tudománynak és szemiotikának, valamint a szöveg szövegiségéből" eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmusnak. A '60-as, '70-es években írt esszéi és könyvei programadó írások a fenti irányzatok és iskolák számára. Mind a tudományos szemléletet és nyelvet alkalmazó, mind a fogalmi diskurzustól fokozatosan eltávolodó, az irodalomtörténet-írás konvencióit felforgató, majd inautentikus" beszédmódra és sztereografikus" szövegiségre épülő pályaszakaszainak folytonosan más formában visszatérő kérdései a művészetek -elsősorban az irodalom, illetve az irodalmi folyamat - néhány alapfogalmát (mu'/szöveg", írás"/olvasás", szerző"/olvasó", klasszikus"/modern" stb.) veszik célba. Ezek a fogalmak és fogalompárok többek között a művészet és befogadása kontinuitásának illetve diszkontinuitásának dilemmáit vetik fel elemi erővel, és mint ilyenek az egész irodalomértésünk alapjait érintik. A fentiekből kiindulva Roland Barthes születésének századik évfordulója ihlette - tanulmánykötetünk az ouvre megvilágítását tűzi ki célul, a mai irodalomértésünk perspektívájából. Legfőképp arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az életmű egészének mozgásban lévő, folyamatosan újradefiniált fogalmai, új és új alakban megfogalmazódó problémafelvetései, valamint plurális és az ellentmondásosságot is felvállaló írásmódja miként hasznosítható a szövegekkel kapcsolatos munkánkban, milyen módon határozza meg a mai irodalomképünket és irodalomesztétikánkat. A tanulmányok tehát az életmű időrendben egymást követő (szemiológiai", textuális", morális") korszakait, egyes műveit értelmezik, és a jelenkori hatástörténeti összefüggéseit vizsgálják.A szerkesztők