A szöveg természetéről és hangzásáról [antikvár]

részlet Pro domo Idestova lezárulásához közeledő /félezernél több közleményre rúgó/ életművemnek itt közreadott tizenegy darabja mind egy-egy heurisztikus élmény terméke, tanúja és tanulsága. Eltérően a nyelvészetneknyelvészeknek attól a típusától, amelyet/akiket elsősorban az foglalkoztat, sőt az irányít, hogy mások mit-miket mondtak már a nyelvről, és milyen elméletek és módszerek alkalmazhatók a nyelvre - engem pályám kezdetétől az érdekelt: mit mond maga a nyelv önmagáról, milyen módszerekkel közelíthető meg a természete, és milyen elméleti tanulságok vonhatók le működésének, használatának megfigyeléséből. E közlemények keletkezésük időrendjében követik egymást, s alighanem egyre jobban érezhető rajtuk a praktikum szemmel tartása mint kiváltó ok, és szolgálata, mint elérendő cél. Nyelvtanoktatásunk, de nyelvszemléletünk is, hagyományosan a feje tetején áll. Mióta grammatikát ímak-írunk és tanítanak-tanítunk, a feldolgozás mindig alulról indul, s onnan hatol fölfelé. A „modem" nyelvészeti irányzatok még rá is erősítenek erre: Alkossunk szavakból mondatokat valamilyen hipotézis alapján, s vizsgáljuk meg: ,jó mondatok-e". Ha nem, vessük el a megalkotásukhoz felállított elméletet, s állítsunk fel másikat. Efféle módszer érvényesül a hangoztatás területén is: Mondjuk így, majd mondjuk úgy, és figyeljük: mikor mit jelent. Azaz: keressük a formához a tartaknat, nem pedig a tartalomhoz a formát! Igaz: a forma valóban erre csábít. Hiszen látszólag hangokból lesznek a szavak és a toldalékok, ezekből a mondatok, s azokból a szövegek; amiképpen a téglákból /vagy újabban: nagyobb kész elemekből/ a falak, s azokból a házak. - Na de mit tervez, aki építkezni akar? Házat! S aki megnyilatkozni készül, mit akar? Közölni valamit, ha szóban, ha írásban! A tervező az elképzelt házat bontja részeire majd elemeire; a fogalmazó a gondolatot parcellázza mondatokká, s azokat tovább és még tovább. Mindkettő analitiko-szintetikus tevékenység: a kiviteli technikája összerakó, de egy globális funkciót szolgál, és ez az irányítója az előbbinek. Válogatásom, ismétlem, egyfajta keletkezési időrendet is tükröz, s ezáltal ráeszmélésem lépéseit követi. Azzal a reménnyel teszem közzé, hogy így az olvasóban is a ráeszmélés eszközévé válhat. A kész egész, azaz a szöveg felöl indul el. így áll a kérdés vissza a talpára. A kiindulás: a közlési szándék, s a szöveg, mint ennek megvalósítója. A gondolatot híven hordozó szövegben adva van a hangzása, csak - ha leírták - meg kell találni benne, és vissza kell adni neki. A meghangosításnak - igazabbul: