A tegnapi Páris [antikvár]

Az én új könyvem ma még - nincsen: gyomrából nem vetette még ki a Pallas gépje. A vasölelésekből talán kedden, talán szerdán szabadul: bánom is én, akármikor. Az én szegény verseimnek sok okuk nincs a sietségre s elég baj az nekik, hogy - jönnek. Majdnem kilenc évig aludtak e versek s a Budapesti Napló rázta fel őket. Majdnem kilenc évvel ezelőtt jött fel Debrecenből az irka-alakú könyv, mely - tetszett. A húsz éves diák már szkeptikus volt s érezte, hogy a versei rosszak. A rossz versekért megveregették a vállát s emiatt hosszú évekig nem mert verseket írni. Merre induljon az ember, ha olyan jeleket kap, hogy máris lecsücsülhet a jámbor költők kollégiumában. Aztán vert a vihar s eresz után kellett néznem. Nőtt a horizont, távolodott az ég s én egyre szomorúbbaknak láttam a magyar felhőket. És asszonyok is jöttek elibém. És egy asszony akarta, hogy ne legyek néma. És végtelen vágyak és szomorú szomjúságok epesztettek. Nyomorúságosnak éreztem itthon az életet s már régen is nem vagyok én itthon. Nem is akarok hazakerülni sokáig. Egyazon erő űz el a Duna tájáról, ami a magyar parasztot.