A történelmi regény [antikvár]

Ez a könyv 1936-37 telén íródott és kevéssel azután jelent meg orosz nyelven. Ha most változatlan formában adom a magyar olvasó kezébe, akkor ez az elhatározás némi megindokolásra szorul. Hiszen nyilvánvaló, hogy az elmúlt tíz év rendkívül megszaporította az utolsó fejezet anyagát. Hogy csak egy példára hivatkozzam: Heinrich Mann IV. Henrik című regényének azóta megjelent befejező második része, amelynek részletes elemzése kétségkívül konkrétebbé és aktuálisabbá tenné az utolsó fejezetet. Ennél az anyagkiegészítésnél még fontosabb, hogy a korkép megrajzolása, a benne megnyilatkozó perspektíva tíz év előtti. Ennek megvan az a hátrányos következménye, hogy bizonyos várakozások túloptimisztikusnak bizonyultak, hogy a történelmi események nem igazolták őket. Így a könyv túlzott reményeket fűz a német nép önálló felszabadulási mozgalmához stb. Ha mindezeket a hiányokat nem pótolom, ezeket a tévedéseket nem korrigálom, hanem a könyvet úgy adom ki, ahogy több mint tíz évvel ezelőtt íródott, úgy ennek oka elsősorban - bár nem is utolsósorban - nem az, hogy jelen munkaviszonyaim mellett aligha állt volna módomban könyvemet lényegesen átdolgozni; hogy így csak a között volt választásom: változatlan formában adom-e ki vagy egyáltalában nem bocsátom a közönség elé. Ha a változatlan kiadás mellett döntöttem, úgy ennek megvan a maga politikai oka is. A magyar reakció nem szűnik meg a kommunistákat azzal vádolni, hogy radikális és határozott fellépésük a népi demokrácia védelme és továbbfejlesztése érdekében pusztán taktikai fogás, amelyet a jelen pillanatban pártszükségleteinek megfelelően agyaltak ki és amely egészen más tervek leplezésére van hivatva. Ezeket a rágalmakat még a jóhiszemű értelmiségen belül is nem egy ember elhiszi. Igaz, hogy az utolsó évek folyamán megjelentek Révai József írásai, az én kis könyvem: Írástudók felelőssége, amelyekből minden elfogulatlanul olvasni tudó láthatja, hogy a magyar kommunisták már évekkel hazatérésük előtt ugyanazt az elvi álláspontot foglalták el a demokráciával szemben, amelyet ma politikailag képviselnek. Ennek igazolására alkalmas dokumentumnak tartom ezt a könyvet is, mégpedig éppen úgy, ahogy több mint tíz évvel ezelőtt íródott. E könyvben még célzás sincs a magyar irodalomra, nemhogy magyar politikai kérdéseket érintene. És mégis: a figyelmes olvasó látni fogja, hogy e könyv felveti az új demokrácia viszonyát a szocializmus perspektívájához s pont úgy veti fel és úgy oldja meg, ahogy mi magyar kommunisták ezeket a kérdéseket ma tárgyaljuk. Persze más időben, más összefüggések közt, más anyaggal kapcsolatban. De a lényeges az, hogy az egész tárgyalás elvi alapja ugyanaz.