A tragikum [antikvár]

Kedves magyar olvasóm! Nagyon örülök, hogy találkozhatunk és elbeszélgethetek veled az anyanyelveden, melyen én sajnos nem tudok. Köszönöm a kiadómnak és fordítómnak, hogy segítettek leküzdeni ezt az akadályt. Komoly dologról fogunk beszélgetni, az egyik legfontosabb filozófiai témáról: az életről és a halálról, a harcról és a hősiességről, az embernek a súlyos körülményekkel való összeütközéséről, a világ állapotáról és az egyén állapotáról. ezt a beszélgetést csak elkezdeni lehet, befejezni nem. Csak a Történelem fejezheti be. Szeretném megmagyarázni neked, kedves barátom, hogy miért tartottam fontosnak és aktuálisnak véleményt mondani erről a nehéz kérdésről, a tragikumról, miért kezdtem töprengeni rajta és írni róla. Az emberiség történetében nincs olyan valamennyire is nevezetes korszak, amely ne volna teli tragikus eseményekkel. Az ember halandó. És minden egyénnek, aki tudatos életet él, így vagy úgy óhatatlanul tisztáznia kell az emberi halandósághoz és halhatatlansághoz való viszonyát. Végül pedig: a nagy művészet a világról való filozófiai töprengéseiben belsőleg mindig vonzódik a tragikus témához. A tragikum a művészetnek az a kontrapunktja,, amely a művészet polifóniáját és esztétikai gazdagságát egyesíti. A világirodalom egész történetében az egyik fő téma a tragikus téma.