A vér/Gyöngyvirág/Júdás/A magasztosság az íróművészetben [antikvár]

Részlet a könyvből:Mikor a század a kis falu legelső házát elérte, a kapitány megfuvatja a generalmarsot. A lovak prüszkölve himbálják fejöket s a huszárok is kényesebben ülnek a nyeregben, pedig olyan az arcuk a portól és az izzadságtól, akár az ördögé.A trombitaszó egy pillanat alatt mozgásba hozza a falut. A gazdák kíváncsi, de kissé gondterhelt fővel állnak ki a kis kapujuk elé, az asszonyok, leányok sugárzó, nevető arccal vihognak, sikongnak a kerítések mögött, az apró-cseprő népség egészen körülrajozza a csapatot; oldalt is, hátul is szaladva utána a lovak patája fölverte, sűrű sárgás-szürke porfelhőben.- Itt vannak a huszárok! Jönnek a huszárok!A kvártélycsináló káplár már megtette jelentését s most gyalog lépdel a százados mellett. A "szvit" leghátsó sorában lovagoló önkéntes odaszorítja lovát a kapitány mellé.- Jelentem alássan kapitány úrnak, az édesapám itt lakik a faluban s nagyon szívesen látja a tisztikart.