A világirodalom nagy époszai II. [antikvár]

Áttekintés. Visszapillantás Az első könyvben az ó-kor népeinek epikájával foglalkoztunk; azon nagy époszi művekkel, melyek a keresztyénséget megelőző világnézletek befolyása alatt keletkeztek, habár e művek végszerkezete részben a keresztyénség korába esik is. Ez ősnépek legrégiebbike, vagy jobban mondva az, mely legelőbb jutott a míveltség azon fokára, hogy önálló világnézletet alkosson s annak írásművekben adjon kifejezést, a hindu, az árja törzs gyökérnépe, mely egyes ágazatainak kiválása után is eredeti lakhelyén, vagy annak közelében maradt, ott fejlesztette tovább ősi világnézletét, s teremtette meg először a véda- azután a szanszkrit irodalmat, a brahmánizmust és a buddhizmust; s bár e művek, jelesen az általunk vizsgált két nagy éposz, a Mahabharata és a Ramajána, - mai szerkezetökben - részben kétségkívül a keresztyénség alapítása után keletkeztek s állapíttattak is meg, de mondai eredetök s összes anyaguk sokkal korábbi időkre nyúlik vissza, s azért méltán tekinthetők sokkal régibb eredetűeknek s az ős-árja népszellem szülötteinek.