A világirodalom története I-II. [antikvár]

A magyar olvasóközönség az utolsó néhány esztendőben örvendetes és megbecsülésre méltó jeleit adta annak, hogy az olvasás több már neki közönséges időtöltésnél. Nemcsak gyönyörködni akar, de tanulni is; megválogatja azt, amit szórakozásból olvas és hálás, ha komoly irányítást kap olvasmányai megválogatására nézvést. Ezt az irányítást a kiadó, a kritikus, az irodalomtörténetíró még akkor is köteles volna rátukmálni a közönségre, ha az nem kívánná. Most, mikor szemmelláthatóan kívánja, örömmel és a magyar kultúra szebb jövendőjébe vetett hittel kell kiszolgálni. Ez a gondolat vezette e könyv kiadóit, mikor azzal a megbízással tiszteltek meg, hogy dolgozzam át a magyar közönség számára Paul Wiegler népszerű világirodalomtörténetét. Az átdolgozás szempontjai és arányai tekintetében a legteljesebb szabadságot biztosították nekem. Ők is, én is, azon az állásponton voltunk, hogy ha már a mai viszonyok lehetetlenné teszik egy ilyen arányit műnek évekig tartó, rengeteg munkával járó eredeti megírását : a nyers anyagot át kell venni valahonnan, ahol kellő lelkiismeretességgel van összegyűjtve, s aztán a magyar közönség szükségletei szerint feldolgozni. Sajnos, különböző körülmények miatt még erre a munkára is kevesebb időm maradt, mint szerettem volna. A könyv beosztásában, az egyes korszakok jellemzésében, irodalmi, formai kérdések taglalásában távolról sem végezhettem el mindazokat a bővítéseket, átalakításokat, amiket akartam. Természetesen, ez csak az én egyéni fájdalmam, mert hogy ezek jobbá vagy rosszabbá tették volna-e a könyvet, az - legföljebb azután derülhet ki, ha egy következő kiadásban alkalmam lesz teljesen végrehajtani a terveimet. De most is azzal a nyugodt öntudattal adom ki kezemből ezt a könyvet, hogy meg fog felelni a maga tájékoztató, irányító hivatásának.