A Vörös postakocsi 2009. Nyár [antikvár]

REZEDA KAZMÉR (A SZERK) Az én falusi lakásom Sokféle okok határozzák meg azokat, kik esztendeiket (vagy csak óráikat) könyvszerzésre fordítják. Vágynák, kik azt álmodják, hogyha mécseiket véka alá rejtendik, az egész emberi nemzet fog kipótolhatatlan kárt szenvedni: ezek a kozmopoliták. Mások a szomszéd népeket fényleni látván, erősen hiszik, hogy hazájokban csak úgy csilloghat hasonló fény, ha ők azt halhatatlan műveikkel meggazdagítják: ezeket neveztetnek patriótáknak. Némelyek írnak, nem tudván mit és miért: ezeket genie névvel tisztelik. Sokan írnak pénzért: ezek a céhbeliek. Akiket egy jó ebéd vagy a hipochondria teszen szerzőkké, kontároknA^i csúfoltatnak. Engem ami illet - gyenge ifjúságom olta természettől nagy vonattatást érzettem az auktorságrz. Úgy véltem (s nem igazán-e?), hogy halhatatlanságot nyomtatott művek által könnyebb szerzeni, mint héroszi tettekkel, s a nyomóprés birtokosait elejétől fogva különös tisztelettel kalapoltam meg. Azonban, akarmennyit vizsgálódjam erre és amarra, mégis (egyenes lélekkel vallom meg), az ohajtott halhatatlanság elnyerése felől szinte-szinte kétségbe kell esnem. És ennek oka? Ennek oka, jámbor tudós olvasóm, nem egyéb, hanem az én falusi lakásom. Szerencsés író, ki a fővárosban magának hacsak egy félig vizes, és kétharmadnyira setét kamarácskát is árendálhat! Őelőtte nyitva állnak a tiszteletnek és a halhatatlanságnak kapui. Mit cselekszünk azértf Semmi egyebet, egyedül írótollunkra bízzuk a munkát. A könyvszerző iminnen és amonnan más különböző fejektől, azaz külömböző s nem ritkán ellenkező írásokból és hallomásokból kölcsönzi a gazdát halhatatlanító sorokat (ki nem tudja, hogy a szegény tollnak, minekutána a lúd szárnyából kitépdesték, többé feje nincsen'?). S ha sok istentelen recenzens ezt meggondolná: mindjárt nem kívánnak könyveinkben sem nagyobb megegyezést, sem több logikai öszvefüggést, sem (ami még legigazságtalanabb) filológiai és grammatikális isméreteket. Nekünk, azaz, nekem és nektek, én falusi barátaim, nincs más mód, hanem vagy tudatlanságban maradni, vagy pedig rettentő fejtörésekkel egy oly hipotézis kigondolni, melyet utoljára is valamely custos úr, csak egy könyvtáblát felemelvén, kőhalommá döntend! Dörgényfalvi Dörgény Andor [Cselkövi - Kölcsey Ferenc, Előbeszéd, részletek, 1823.]