A XIX. század spanyol költői [antikvár]

Európában alig van ország, mely összes anyagi és szellemi nyilvánulásaiban annyi viszontagságon ment volna keresztűl e század folyamán, mint Spanyolország. Sehol sem ömlött annyi ártatlan vér a politikai pártok viszálykodása által támasztott forradalmak és polgárháborúk következtében, mint itt. 1808-1870-ig nem kevesebb, mint hat forradalom akadályozta e szép ország békés fejlődését, a kormányok folytonos változását nem is említve, melyek első teendője volt lerombolni azt, amit az előzők alkottak. Csakugyan igazat kell adni azon legendának, mely Spanyolország ebbeli szerencsétlenségét magyarázza meg, mert ha a dolog nem is úgy történt, de a mondottakra kitűnően illik.E monda szerint mikor a jámbor III. Ferdinánd Sevilla bevétele után meghalt, a tisztítóhely kikerűlésével egyenesen a paradicsomba jutott. Miután compostelai sz. Jakab bemutatta ott fent Máriának, ez felszólította őt, hogy adja elő Spanyolországra vonatkozó óhajait. Az uralkodó olajat, bort és magot kért: Mária beleegyezett. Kellemes éghajlatot, bátor férfiakat, szép asszonyokat és bikaviadalokat. Ezeket is megkapta. Végül jó kormányért esedezett! "Ez már sok volna a jóból - szólt Mária -, mert ha ezt is megadnám, akkor nem maradna angyal a paradicsomban!"