A XX. századi magyar irodalom tanítása a középiskolában [antikvár]

ADY TANÍTÁSÁRÓL a téma helye a tantervben A gimnáziumi tantervben a III. osztály utolsó előtti témaköre kb. i6 órában „A magyar irodalom a századfordulón" című egység tanítása. Ebben helyezkedik el az Ady-anyag is az Aranytól Adyig terjedő korszak befejező témájaként. E koncepciónak a magyar irodalomtörténet gimnáziumi oktatása szempontjából az az érdekessége, hogy az Arannyal lényegében lezáruló „nép-nemzeti" irány tárgyalása után Vajdával, mint „átmeneti" jelenséggel a ,,századforduló" időbeli megjelölés ürügyén a XX. századi magyar irodalmi fejlődés bemutatásába megy át éppen az Ady-pályakép tárgyalásával. Az Ady-téma idesorolása csak pedagógiai okokkal menthető. Egyrészt a IV. osztályban rendszeresebben sorra kerülő mai magyar irodalom témakörének van szüksége több időre, amit az Ady-téma előrehozása a III. osztályba részben biztosít, másrészt a gazdag világirodalmi program elvégzése is így látszik reálisabbnak. Irodalomtörténeti szempontból azonban az Ady-témának a századforduló irodalmában való tárgyalása hibás, hiszen Adyról nem szólhatunk a Nyugat-mozgalom említése nélkül, viszont így az a furcsa helyzet áll elő, hogy kortársai, Babitstól Móriczig csak a IV. osztályban kerülnek megtárgyalásra. Ady - nem szükséges bizonyítani - nem a századforduló irodalmi főalakja, hanem a XX. századé, amelynek irodalomtörténete nem I9i9-cel kezdődik, hanem 1906-tal, az tJj Versek megjelenésével s 1908-cal, a Nyugat indulásával. Vigyázni kell az oktatásban, hogy ez a pedagógiai-tantervi okokból az Ady-oeuvre-t a századfordulóra koncentráló, történetileg vitatható felfogás ne zavarja meg az irodalomtörténetileg is helyes Ady-kép kibontakozását a tanításban, kialakulását a tanulókban. A tanterv a témakör élére három francia költő egy-egy költeményének