Ács Károly [antikvár]

E munka a szerző szándéka szerint a monográfia bizonyos jegyeit viseli magán. A monografikusság igénye abban mutatkozik, hogy a vizsgálódás a költészet korszakolása mellett a költő indulásának alapvető életrajzi adataira is kiterjed. A rendkívül jelentős műfordítói munkásságot azonban nem foglalja magába. Ha kizárólag a nyelv felől közelítenénk Ács Károly poétikája felé, ez azt jelentené, hogy a hogyan" és a milyen" kérdéseit kizárólagosítjuk a miért" és a mikor" rovására; holott drámai vívódásokkal, önellentmondásokkal küszködő költői alkatról van szó, aki magáévá tette társadalmunk eszményvilágát. Hogy ennek ellenére is viszonylag kevés hely jut vizsgálódásunkban a diakróniának, az azzal magyarázható, hogy mélyre ható változásról, fejlődésről Ács Károly költői világa esetében nem beszélhetünk, annál kevésbé, mivel zsengéinek jelentős részét átdolgozta. Az állandóságot, az idejekorán kialakult jellemzőket tartva szem előtt, figyelmemet a főmotívumokra és összefüggésükre összpontosítottam. Az Ács-féle költőiség jegyei érdekeltek, a sokféle elemet tartalmazó tipikusát akartam felmutatni. A jellemző motívumokat a társadalmi korszaktól befolyásolt magatartás szerint csoportosítottam, de úgy, hogy merev korlátozás helyett, a hasonlóság és eltérés érzékeltetése céljából az életmű bármely szakaszából vettem példát.