Acta Historiae Litterarum Hungaricarum Tomus XII. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A századforduló körüli évtizedekben Petőfi a magyar nagyhatalmi sovinizmus és a szlovák burzsoá nacionalizmus ütközőpontjában állott. Az előbbinek a nemzeti elnyomást célzó, "rátukmáló" törekvéseivel szemben az utóbbi elutasító magatartását erkölcsileg a nemzeti önvédelem támasztotta alá. A szemben álló két erő mellett Ezdoslav fordításai, a munkásmozgalom új nézőpontja, Votruba tájékozódása - amelyek jelzik a hamarosan bekövetkező változásokat. A Habsburg-birodalom széthullása a magyar-szlovák kapcsolatokban is új helyzetet teremtett. Ennek politikai-társadalmi szempontból a legjelentősebb vonása, hogy a magyar feudálkapitalizmus - a trianoni határok közé szorítva - elveszítette minden lehetőségét a szlovák nemzeti törekvések elnyomására. Az irodalomra s azon belül a Petőfi-problémára vonatkoztatva ez annyit jelentett, hogy a korábbi ellentétek közül az egyik kiesett, illetve nem játszott többé közvetlen szerepet a költő nevéhez kapcsolódó vitákban. Helyét - de nem szerepét - az új csehszlovák állam határai közt élő magyar kisebbség örökölte. És ez a felszabadult szlovák közvélemény együttesen alkotta azt a társadalmi bázist, amelyen a költőről vallott nézetek cseréje közvetlenül zajlott. Az időnként megélénkülő "szócsaták" azonban nemcsak az erőviszonyok megváltozását tükrözték, hanem azt a differenciálódást is, amely a háborút követő forradalmak hatásaként mind a két oldalon végbement. Ennek pedig nem az a lényeges vonása, hogy a szlovák burzsoá nacionalizmus hangot váltott, s most már az erő pozíciójából - a korábbi védekezés helyett - támad és Petőfi megítélésében is reakcióként vizsgázik. Nem is az, hogy a Csehszlovákiába szorult magyar nacionalista körök a Horthy-rendszer ideológiai-politikai képviselet igyekeznek ellátni. A differenciálódás lényege - Petőfi kapcsán is - abban jelentkezik, hogy erőre kap a polgári baloldal, főleg pedig a munkásmozgalom, s ezzel létrejönnek a magyar-szlovák kapcsolatok új alapokra fektetésének a lehetőségei. Magyar részről fontos szerepet játszottak ebben a Csehszlovákiában otthonra talált 19-es emigránsok is. Míg a korábbi évtizedekben a kapcsolatok - helyesebben a magyar - szlovák viszony - uralkodó eleme a kétoldalú nacionalizmus antagonizmusa volt, az új helyzetben a két fél baloldali erőinek összefogása válik egyre inkább uralkodóvá."