Ady 1919-1969 [antikvár]

Ady él. Ady a miénk. A teljes Ady. Az összes müvekben rejtező arckép a mi rokonunk.A könyvtárnyi Ady-irodalom láttán vakság és balgaság lenne bejelenteni: mi most fel akarjuk fedezni az igazi Adyt. De az is való, hogy minden nemzedéknek, minden olvasónak meg kell vivnia a maga harcát Adyért. A költő ugyanis nem tür maga mellett közömbös olvasókat. Igen vagy nem! - csak ez lehet Róla a vélemény, az állásfoglalás.Ennek a mostani évfordulónak ünnepi környezete van, s ez visszahat a költőre is. Az ünnepelt évfordulók között Ady lehet a hid. A forradalom költője volt. Költészetünk "viharmadara". Nemcsak énekeket zengett a forradalomról, nemcsak hivta, kivánta, hanem megváltónak is tartotta. Tudta, vallotta: hazánkon, népünkön csak a forradalom segit. Még ennél is tovább látott. Azt is hirdette: ennek a kivánatos forradalomnak csak a munkásosztály lehet a vezetője. Népünk minden addigi forradalma, szabadságharca benne zúgott: Dózsa, Rákoczi, Kossuth, Petőfi harcait értette, vállalta. Látta és hirdette: a magyar elnyomottak önmaguk erejéből nem rázhatják le láncaikat, az elnyomás is nemzetközi, az elnyomottaknak is kezet kell fogniuk. Ezért köszöntötte olyan melegen az orosz forradalmat, a "történelem büszkeségének" nevezte.