Ady és Bölöni Párizsában [antikvár]

ITÓKA, BÖLÖNI GYÖRGYNÉ Bölöni Györgyné életútja, írói munkássága jórészt csak a kortárs-bará-tok előtt ismert. Férje, Bölöni György írói és politikai szerepe mellett halványabb az övé, és így elkerülte az irodalomtörténet figyelmét. Pedig emberségben, politikai magatartásban méltó társa volt férjének, a magyar progresszió küzdelmeiből érzékeny toUával ő is kivette a részét. Érdemes ezért — ezúttal izgalmas naplója közlésével — újra felidézni alakját s vele a századelő magyarok járta Párizsának színfoltjait, a két háború közötti baloldali emigráció gondjait, akarásait egy jobb Magyarország kiküz-déséért. Bölöni Györgyné a századfordulón vált íróvá, amikor a magyar irodalom még nem nagyon bővelkedett nőírókban. Kaffka Margit barátja volt és Ady csodálója, párizsi éveiben bizalmasa. Ugyanaz a légkör vette körül, mint Adyt; finom asszonyi ösztöneivel jól megérezte a századeleji Párizs művészi életéből feltörekvő újat, kapcsolatot tudott teremteni írókkal, művészekkel, népszerűségüket írásaival kívánta szolgálni. Valami egyetemesebb ügy érdekében tette ezt, anélkül, hogy ezt valaha önmagának is pontosan megfogalmazta volna. Ez a szolgálat határozza meg írói oeuvre-jét. Újságíróként kezdte, majd eljutott Anatole Francé biográfiája s a szobrász Bourdelle-jől szóló monográfia és a Horthy-féle ellenforradalom rémtetteiről tudósító tanúvallomás megírásáig. Élete utolsó évtizedeiben egyre inkább a politikának élt, a párizsi emigrációban a demokratikus mozgalmak eszmei részese, s később a felszabadult Magyarország diplomáciai munkása.