Ady-Múzeum II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Szombati Szabó István beszéde a zilahi református templomban 1924 július 20-án, Ady Endre szüleinek: Ady Lőrincnek és Pásztor Máriának ötvenéves házassági évfordulója alkalmából. Ünneplő gyülekezet! Kevéssel ezelőtt erdélyi magyar közéletünknek egyik általánosan ismert vezéralakja, aki évek óta önmegtagadó, áldozatokban gazdag és magátemésztő erőfeszítéseket fejt ki az ittélő magyarság jogainak kiverekedése érdekében, a lelke mélyéig és könnyekig elkeseredve a tapasztalt hálátlanság miatt, ezt a sötét és elkeseredett kijelentést tette előttem: Magyarnak lenni fájdalmas fátum, de magyarnak lenni és küzdeni a saját fajtája érdekében: a legháládatlanabb és legkeserűbb kötelesség a világon.