Ady tévedései és igazságai [antikvár]

SZERZŐI ELŐSZÓ Tóth Árpád írta Ady Endréről, hogy óriáscsillagként tűnt fel a magyar költészet égboltján, fényességével elhalványítva a messziségben megbújó, ámde a nálánál semmivel sem kisebb csillagokét. Ilyen óriáscsillag oly sokaknak ma is Ady. Mások viszont emberként és költőként egyaránt elmarasztalták, vagy elmarasztalják. Tény, hogy aligha van nálánál szeretettebb és gyűlöltebb költőnk. „A magyar irodalomnak elevenebb és embereket-foglalkoztatóbb élője ma sincs Ady Endrénél. Testi halála óta mindmáig átadnak felé a szeretet és gyűlölet hullámai, költészete még ma is fel tudja ébreszteni a könnyes elragadtatásokat s a leplezett dühöket. Ma is van, akinek Ady Endre ihletett és elküldetett próféta vagy rontó sátán A lelkek ma is küzdenek és birkóznak vele, hisznek és kételkednek benne, egekig emelik és irigyen és rosszhiszeműen porba rántják " - írta egykor Földessy Gyula (Ady értékelése, 1939). Jelen tanulmány célja, hogy Ady versei, írásai, és az óceánnyi Ady-iroda-lom figyelembe vételével bepillantson kohójába, iránytűt adjon olvasásához, feltárja életművének tévedéseit és igazságait. Miért van erre szükség, kérdezhetné az olvasó, hiszen Adyról már „mindent megírtak", beleértve nemcsak hányattatott életét, hanem politikai irányultságait is, főleg a szabadkőművességhez fonódókat, mint tette Raffay Ernő történész három közelmúltbeli munkájában (Szabadkőműves béklyóban (Ady Endre és a szabadkőművesség 1. (1899-1905)), Szabadkőműves zsoldban (Ady Endre és a szabadkőművesség II. (1905-1908), Ady Endre és a Nyugat. Sosem hallott titkos történetek (2017)). Nos, életpályája, kortársaihoz való viszonya valóban alaposan feltárt, életművét mégsem lehet elégszer mérlegre tennünk, különösen is azért, mert évtizedeken át Ady politikai versei vagy írásai közül túlnyomórészt azokat tanították csak, melyekben váltig gyalázta az „úri bitangok" Magyarországát, a katolikus vallást és a papságot, miközben dicsőítette a polgári-szocialista, liberális tanításokat és képviselőiket, leginkább a szabadkőműveseket. (Jellemző példája ennek két, marxista szempontú Ady-prózavá-logatás: Koczkás Sándoré és Vezér Erzsébeté (A nacionalizmus alkonya, 1959), Földessy Gyuláé és Király Istváné (A fekete lobogó, 1960).)