Agria 2011. ősz [antikvár]

2011. ősz_AG^^_ARTériák Serfőző Simon Észrevettem Mint széltől a házcserepek, egyszerre bensőmig beleborzongtam, hogy amit eddig hittem, az nem is úgy van. A fák kisöccse nem is én voltam, nem én néztem föl rájuk, kicsi a nagyobbakra. Hogy én nem is én vagyok. Szavaim is kiké vajon? Hisz mások adták nyelvemre, én csak kiejtem a számon. Lépteimen észrevettem, mintha egyik se az enyém lenne, nyomaimat elődeim hagyogatnák szerte szétszórva a szelekben. Mintha ők figyelnének tekintetemmel, sugaraznának az időben. Nem hagynának magamnak élnem. Ök bíznának jövőt bennem, s teszik tetteim, gyalogoltatják szívverésem. Szerveim nekik dolgoznának, hogy a másoké talán majd nekem is dolgozzanak. Amikor magamra hagyva, sejtjeim már rég nekivágtak négy égtája felé a világnak.