Agria 2011. tavasz [antikvár]

2011. TAVASZ agrJX Tamás Tímea Gyévuslca verse romantikusan nem lehet beköltözni sehová a szerelmek nem adnak házat (sem szobát sem éjjeli menedéket) csak elvesznek csak várnak elvárnak számlát írnak kikalkulálják az árat hogy fizess még mielőtt távoznának az ár kell nekik mert adós vagy ára van minden tettnek s szónak mindennek amit nem akartál amit magadból mégis adtál ki kell fizetni részletre lassan s el kell tűnni egy pirkadatban öltözni menni vissza se nézni soha többet nem sírni nem becézni hagyni a romantikát a nyálast otthon kipucolni a tálast sikálni feltörölni élni soha semmiről nem beszélni csak fizetni fizetni fizetni s a mozdulatokba halkan beleveszni havas mezőkön ácsingózni járni az eljövendőkre már sohasem várni visszamenni szépen Szibériába mint kinek odaköltözött az álma (úgyis ott lakott fagyott lakatok őrizték hó volt jó volt s a hideg őrök nélkül is távol tartotta a kísértéseket) s ott alszik csendben ébredéstelen jó világ az havas meztelen szikár 1 versbe épp illene hidegbe bugyolálva várnak a faágak nem is érzik nem is fáznak el vannak rontva kevés fénnyel beérik (bár a termésük néha késik) Szibériából nincs visszaút (vagy lenne csak messze) 20 év alatt apadt csöndesült az mi szívedet nem engedte nem fagytál meg és nem égtél a túlélésnek nincs nagy ára a szél porhóval lassan betakargat s maradhatsz kedves Szibériában