Agria 2017. tavasz [antikvár]

Csáky Anna A magyar Krisztus (hommage a József Attila) I. A fájdalom poklaiban Fejjel lefelé lógott a Kereszten: a fájdalom szögei szúrták át a testét, viharos éjeken egyedül, önnön káoszában, az örök rácsokkal bénító világ ellenében, mely ilyennek tervezte már a születését, s tövisekkel hintette útját eleve. Gyermekként sírt anyátlan magányban, csüggedten, búsan, tele vágy-keserwel, lelke tavában nagy könnyek buzogtal<, fájt neki az élet, sajgott szíve tája, dühöngő szélvész tarok közepében, s üvöltött az őrület határáig. Ajkai - gyáva koldusok népe -hiába könyörögtek gyengéd szeretetért, korai árvaság, az örökös éhezés gyökereket ásott utcaköveiben. Nyakában százezer kétséget cipelve, belovagok halkan a temetőbe, hol a Halál várta karddal, vasöltönyben. II. Megkövezve Fejjel lefelé lógott a Kereszten, durván megkövezve bamba tömeg által, mely csak vigyorogta ólom-öklű kínját s halálra faragott bánatát az arcán. Kenyeret dobna vissza kő helyett, de az éhség lenyilazta, nem vok kenyere, fagyott fehér szívére hullt a hó, s bús esteken meztelen bőrig ázott, tűzrakó kedve is régen elapadt már. Amikor didergett, reszketett a föld. amilcor sírt, a világ vére csorgott, nem apadt ki soha szeme gödre, s bú-karvalyokkal vérig viaskodva, halomnyi rakásra hordta a szenvedést, de e koldusból pattant rajongó lélek megistenült, szépségért könyörögve. III. Éneke piros virágaival Fejjel lefelé lógott a Kereszten: kimarjult bőrét véresre silcálták a világ szennyes szenvedései. Akár a holdkorong, fogyott hosszú éje, melynek vas-élű csőrei húsába martak. Hajnalodó szavak ködös gitárja torkán éteri zenébe csapott húrjaival, s fájdalmas éneke piros virágait a mennyei szépség trónusa elé, mint rajongó koldus, lerakta. Mily' gyötrőek hangjai e kisírt zenének! Túlkiabálják a fergeteget is, s csendesebbek a néma hallgatásnál. IV. A sugaras költő Fejjel lefelé lógott a Kereszten e sugaras költő, fény szülötte, tört, fönnakadt szárny égbe repüléssel. Lelke nagy zúgó folyamában versek sorakoztak, harang-zátonyok, s szelleme törődött e rímes szirteken. Szájából friss fehér források fakadtak, gyémántot hirdetett gyöngyöző szavakkal.