Alámerült Atlantiszom V. [antikvár]

Közel negyven éve fotózom, nagyjából ennyi ideje járom a Királyi Magyarországot és fényképezem a megmaradt középkori emlékeket. Az első képeimet Zolnay László és László Gyula könyveihez készítettem, de a hungarológia témájában azóta több könyvem is született. készült egy olyan sorozatom is, ahol egy-egy kép mellé mindig egy oldal szöveget kellett írnom. Öt évig a Magyar Nemzetben, majd ezt követően két évig az Új Ember című hetilapban volt olvasható. Ezekből a kis esszékből állt össze ez a könyvsorozat, amelyet a könyvem egyik kritikusa megtisztelőleg „egyperces” művelődéstörténeti esszéknek nevezett el. Az első, a Gömörről ködben, fényben címmel Rimaszombatban jelent meg 2010-ben, s a címéhez híven a gömöri anyagot tartalmazza. A második kötet (az itteni sorszám szerint az I.) Erdélyről, Partiumról és Moldváról szól, a II. alcíme szerint Carnantumtól Muzsalyig vezeti végig az olvasót. A III. egy kicsit kivétel: egyfajta válogatás eredményeként a középkori Magyarország premontrei emlékeit mutatja be. Ebben a kötetben sokkal több a kép - színesek is vannak –, mert egy kiállításom anyagát is tartalmazzák, amely mellé Szent Ágoston Vallomásiból vett idézeteket társítottam. A negyedik (alcíme szerint Laskótól Laskodik), és a mostani (alcíme szerint Gyántásországtól Gömörországig) anyaga szintén hasonló a II.-hoz. Tervünk és szándékunk szerint még egy résszel kiegészül, és így lesz teljes ez a sorozat. A könyvsorozat címe Kormos István egyik verséből, az ATLANTISZból származik: Gyerekkorom Atlantisza. elsüllyedt mesebeli tájam! Fölötted hullámzik a tenger, csapkod az idő szárnya törten, szemem húnyom, fejem lehajtom, zöld hullám zúdul át fölöttem. Ezek a kis esszék a jelenben íródtak, de közben mindig a múltra, az ott történtekre gondoltam. Így és ezért ez a könyv látomás, vallomás és leírás. Az eltűntnek vélt, az alig ismert magyar középkorról szól: a mellékelt képeken a múlt dereng elő, hol homályosan, hol szokatlanul élesen. Ezek együtt azt mutatják, hogy hajdan itt mi is volt s abból mi maradt meg. Móser Zoltán