Alámerült Atlantiszom VI. [antikvár]

Ez a könyv a sorozat befejező része amolyan "szerelmes földrajz." Az elmúlt 30-40 évben - bár erre senki sem biztatott -, ha magyarok lakta helyen jártam a fényképezőgéppel, s ha találtam olyan emléket, amely írókhoz, ismert személyekhez köthető, lefényképeztem. Igaz, néhol csak egy házhelyet vagy egy elhagyott házat fényképeztem, hová csak a kulcslyukon lehetett belesni a "titkos szerkezetű mély terekbe." De szerencsénkre a legtöbb volt szülőház, emlékház ma jórészt múzeumként működik, ahol a bútorok, a szépen lefestett bölcsők, a parányi ceruzavégek vagy a lúdtollak és kalamárisok emlékeznek és emlékeztetnek a ház szülöttjére vagy volt lakójára. Minden képhez, ahogy eddig is, egy rövid ismertetés tartozik, s így ez a könyv egyszerre bedeker, kalauz és irodalmi élménybeszámoló. Ezzel az utolsó kötettel zárul az a nagy munka, amelyet terjedelme miatt is (több mint ezer oldal) egy kis magyar művelődéstörténetnek is mondható. Az első, a Gömörről ködben, fényben címmel Rimaszombatban jelent meg 2010-ben, s a címéhez híven a gömöri anyagot tartalmazza. A második kötet (az itteni sorszám szerint az I.) Erdélyről, Partiumról és Moldváról szólt, a II. alcíme szerint Carnantumtól Muzsalyig vezeti végig az olvasót. A III. egy kicsit kivétel: egyfajta válogatás eredményeként a középkori Magyarország premontrei emlékeit mutatja be. A IV. kötet anyaga szintén hasonló a II.-hoz, és Laskótól (Vajdaság) Laskodig (Szabolcs-Szatmár), az V. Gyántásországtól Gömörig vezeti az Olvasót sok képpel. A könyvsorozat címe Kormos István egyik verséből, az ATLANTISZ-ból származik: Gyerekkorom Atlantisza. elsüllyedt mesebeli tájam! Fölötted hullámzik a tenger, csapkod az idő szárnya törten, szemem húnyom, fejem lehajtom, zöld hullám zúdul át fölöttem. Ezek a kis esszék a jelenben íródtak, de közben mindig a múltra, az ott történtekre gondoltam. Így és ezért ez a könyv látomás, vallomás és leírás. A mellékelt képeken a történelem és a múlt dereng elő, hol homályosan, hol szokatlanul élesen. Móser Zoltán