Alföld 1997. május [antikvár]

Kiss Anna Kelta víz Álmában árad és apad, ponyvába pólyált bábokat merít el, alvó bábokat, víz-alkonyat, víz-virradat, halálos sójától fehér, mint orgonák halmán a szél, hortenziák halmán a szél, ha már az ünnep végetér, s víz-álmú, nagy gyöngyházakat gördít, hol szél zúgása csak, fölkél a holdja szív felől, de minden mást magába öl, halálos sójától fehér, mint orgonák halmán a szél, hortenziák halmán a szél, ha már az ünnep végetér, és kő-körök süvöltenek, a jós, a megjelölt helyek, maradj, míg elnyel és kivet az átfordult emlékezet, álmában árad és apad, ponyvába pólyált bábokat merít el, alvó bábokat, víz-alkonyat, víz-virradat, halálos sójától fehér, mint orgonák halmán a szél, hortenziák halmán a szél, ha már az ünnep végetér, s víz-álmú, nagy gyöngyházakat gördít, hol szél zúgása csak, fölkél a holdja szív felől, de minden mást magába öl, halálos sójától fehér, mint orgonák halmán a szél, hortenziák halmán a szél, ha már az ünnep végetér.