Bővebb ismertető
Fedlapjai enyhén kifakultak.
A torontói Vörösváry Publishing Co. a hazánkon kívül élő magyarság legnagyobb könyvkiadója. Az elmúlt évtizedekben e vállalat gondozásában jelent meg Mindszenthy József bíboros és Horthy Miklós volt kormányzó emlékirata. Nagy íróink közül többek között Márai Sándor, Németh László, Nyírő József, Fekete István, Wass Albert, Kovács Imre, Vazsary János, Vajda Albert, Fekete G. István, Mécs László, Fáy Ferenc könyveit adta az olvasók kezébe. Ezzel a szolgálatával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a számkivetésben élő magyarság nem szakadt el a hazától, és így szerves része maradt az egyetemes magyar kultúrának. Az 1992-es könyvhéten a kiadó két jelentős művel jelentkezik: 1. Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1945-1946) című, nyomtatásban - különböző okok miatt - eddig meg nem jelent naplója háromszázharminchat oldalas kötetben. (A kiadó minden évben egy-egy újabb kötetet kíván közreadni.) 2. Habsburg Ottó: Így láttam... (1990-1991-1192) című, első Magyarországon megjelenő könyve. Ezzel a két kötettel indítja meg - mot már Vörösváry Kiadó névvel - magyarországi működését a nagy múltú torontói vállalat. A későbbiekben megjelenő művek következők: Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1947-1948), Sütő András: Vásárhelyi napló, Wass Albert: Ember az országút szélén, Hegyi Béla: Szélvitorla.
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.