Antológia a felvilágosodás magyar irodalmából I. [antikvár]

BEVEZETŐ A FELVILÁGOSODÁS MAGYAR IRODALMÁNAK OLVASÁSÁBA Kósza és tépett zseni (Csokonai), elkényelmesedett-mogor-wdt obsitos vénlegény (Bessenyei), hiú és szépelgő vidéki sza-lonlélek (Kazinczy), levágott fej (Martinovics) jut sokak eszébe a felvilágosodás emlegetésekor. A sablonossá lett életrajzok, az ellentétbe fordult irodalmi rajongás szinte törvényszerű eredménye ez. Az irodalom görbe tükre. De sem a valóságos szövegek nem vesztek el, sem az elmúlt időket firtató emberi kíváncsiságunk. Eleven embereket és róluk, de nekünk szóló írásműveket keresünk. Könnyebb megállapítani, mikor kezdődik a felvilágosodás a magyar írásbeliségben, mint azt, hogy mikor van vége. Mint ahogyan régi íróink iskoláit is könnyebb megnevezni, mint megérteni íróemberi hatásukat, a rájuk való emlékezést vagy hirtelen feledésbe merülésüket. Ami a művelődés időszakait illeti (ha a jellemző magatartásokat vizsgáljuk): az író magyar állampolgárt, a magyarokról/magyaroknak író tudós szerzőt és a magyarul írás jelenségeit vizsgálhatjuk rendre, és akkor még a szöveg magánvaló szépségének fokáról nem is szóltunk! A németül író fiatal Bessenyeitől a Nemzeti hagyományokat megfogalmazó Kölcseyig hosszú az út, pontosabban: változatai vannak az írói modernségnek egész vizsgált korszakunkban, és ez nem határozottan egyirán}^! változást jelent, hanem az irodalmi célok és kifejezésmódok egyidejűségét. Olyanokét, amelyek az. erudíció és a nyelvi-irodalmi adottságok arányából sokféle írodalomnEik nevezhető szöveget hoznak létre. A felvilágosodás korszaka nem szegény magyar nyelvű művekben, csak ezfek a művek nehezen hozzáférhetőek (talán az egy Csokonai Vitéz Mihály verseit kivéve), másrészt olvasási szokásaink megváltoztak, és túl gyorsan olvasunk, az utalásos szövegalkotás-lassú megértés példáit csak a ma létrejött irodalomtól várjuk. Ha mégis korszeikolni keU, a tipikus szövegviselkedés a következő periódusokat jelöli ki: