Arany természetérzéke [antikvár]

Arany költészete örök életű. Tiszta, csillogó, hamisítatlan művészet, amelynek értékét nem fogyaszthatja el az idő. Jöhetnek ugyan évek, jöhetnek korok, amikor a közöny és tespedés rabjaként felejteni fog és felejteni tud a magyar, de amíg nemzeti öntudatának egyetlen szikrája él, amíg egészen meg nem tagadja faját, az Arany poézise mindig üdítő forrás marad, szerves alkotó a magyarság őserejéből, bizonyság elhivatásának súlyáról, reménység jövője iránt s büszkeségének legragyogóbb fénye...