Aranysárkány [antikvár]

ELŐSZÓ Az Aranysárkány kritikai kiadása követi a Kosztolányi Dezső összes Müveiben kialakított szövegközlési gyakorlatot. Kiadásunk legfontosabb része a regény kéziratának és kritikai szövegének párhuzamos közlése. Előbbi a páros, utóbbi a páratlan oldalakon olvasható. Az Aranysárkány kézirata a legnagyobb egységes autográf kézirategyüttes, amely fönnmaradt Kosztolányitól, így a filológiai kutatásnak nélkülözhetetlen kútfője, melyet teljes terjedelmében közreadunk. Számos bizonyíték támasztja alá azt, hogy a kéziratcsomó első fele, mintegy 180 autográf számozással ellátott lap a nyomdának átadott szedőpéldány volt A kézirategyüttes másik felének státusát már korántsem ilyen egyszerű megállapítani. Ez a heterogén anyag a karaktervázlatoktól a gyorsírásos feljegyzéseken és a korai szövegváltozatokon át kidolgozott fejezetekig igen sokféle írást tartalmaz, melyeket a főszöveg párhuzamos közlését követően adunk közre. A kézirategyüttes részeiről, státusáról és állapotáról, egymáshoz való viszonyáról a Jegyzetek vonatkozó fejezetei nyújtanak bővebb felvilágosítást. Az alábbiakban elsősorban azokat a legfontosabb jelöléseket és tudnivalókat foglaljuk össze, amelyek lehetővé teszik kiadásunk elveinek gyors áttekintését, és legfőképp megkönnyítik az olvasást. A kötet tudományos igényű használata természetesen nem nélkülözheti a fegyzetekhen foglaltak alapos áttanulmányozását. A kézirat betűhű átírását formai megoldásokkal a következőképpen tagoltuk: a dőlt betűvel szedett szövegek olyan szerzői variánsokatjelölnek, melyek nem véglegesek, később még változtak. Az álló betűkkel írt részek a kézirat utolsó változatát adják, azt a szöveget, melyet a szerző a fennmaradt kéziratban már nem javított tovább. A szerző módosításait úgynevezett fázisokra tagoltuk, melyeknek elejét és végét kúpos zárójellel < > jelöltük ki. A nyitó zárójelek előtt alsó és felső indexben kétféle információt jelöltünk. A felső indexben a három fázis nevének kezdőbetűjét adtuk meg: . 'i ¦