Arcképek és emlékezések [antikvár]

EMLÉKEZÉS MALÉTER ISTVÁNRA, AZ 1956-os MÁRTÍR, MALÉTER PÁL ÉDESAPJÁRA Maiéter István jogakadémiai tanár, politológus két világháború közötti kisebbségi szellemi életünk kiemelkedő személyiségei közé tartozott, de 1945 utáni sajtónkban hosszú ideig a neve sem tűnt fel. Két kor mezsgyéjén című könyvemben aztán sok elfeledett szellemi emberünket felidézve őt is visszaállítottam közösségi emlékezetünkbe. 1973-ban az ifjú Popély Gyula a Masaryk Akadémiáról írt könyvében már fontos adatokat közölt 1918 utáni pályaszakaszáról, s két évtizeddel később, 1993-ban a Kalligram által kiadott Vagyunk és leszünk című tanulmánykötetben magyar kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban című nagy Maléter-tanulmány is megjelent. E tanulmány szerzőjének már a származása is különleges. A francia eredetű család a hugenottaüldözések idején, a XVI. század végén menekült Magyarországra, s leszármazottai három évszázadon keresztül tevékenykedtek Gömör és Szepes megye közéletében. Maiéter apai ágának minden családfője a mai Szlovákia területén született. Jolsvai születésű édesapja ugyan eltávozott tájainkról, s ügyvédként Pécsett telepedett le, az ott 1870-ben született Maiéter István azonban fokozatosan visszakapcsolódott a korabeli Felső-Magyarországhoz: az evangélikus líceumot Pozsonyban végezte, utána két évet Kassán töltött, tanulmányai befejeztével pedig az eperjesi evangélikus kollégium oktatója lett. Egyetemi tanulmányai meglepően összetettek voltak: a budapesti műegyetem építészmérnöki karán már harmadéves volt, amikor családi és egészségi okokból vissza kellett térnie szülővárosába. Ott elvégezte a katolikus joglíceumot, majd Budapesten államtudományi doktorátust szerzett. Ezek után még kétéves külföldi tanulmányi ösztöndíjat kapott, s a magyar kultuszminisztérium ajánló levelével bejegyzett rendes hallgatóként politikai, közgazdasági, szociológiai, filozófiai és pszichológiai előadásokat hallgatott a párizsi, londoni, berlini és bécsi egyetemeken. Párizsban többek közt Bergson,