Ariadné avagy bolyongások könyve [antikvár]

Utak és állomások Európában Gyermekkori térképemen, még kisiskolásként ceruzával rajzoltam be a vágyott európai utazások vonalát. A képzelet segítségével Lisszabonig és Athénig is eljutottam. Valahol a fríz tengerpartnál keltem volna át Angliába, az Égei-tengert a török és a görög határ táján pillantottam volna meg. Lassan már mesének számít az ötven év előtti képzeletjáték, pedig akkor halálosan komoly volt, hiszen az ábrándok világába tartozott a külföldi utazás. A londoni 6:3-ról tudósító füzetecskét ronggyá olvasva nemcsak a nagy meccs góljai rögződtek emlékezetemben, hanem a csapat utazásának eseményei is, a hosszas vonatozás Svájcon, Franciaországon keresztül Angliáig. Kiválasztott csodálatos lényeknek - egy csöppet sem kételkedtem abban, hogy Puskásék közéjük tartoznak -számított akkor mindenki, aki átléphette a határt, s akinek olyan természetes élménye lehetett Európa, mint ahogy korábban, nemzedékeken át, a magyar értelmiségieknek is. Azt hiszem, a mai magyar társadalom jelentős része élete végéig hordja magában az Európától való elszakítottság tapasztalatát, a valóságos és a szellemi vasfüggöny tudatba épült emlékét. Milyen abszurdnak éreztem 1968 áprilisában a madarakat Dévényben! Néhány szárnycsapással átröpültek a Morva folyón, mintha nem lett volna szögesdrót és villamos vezeték a vízparton. Jó húsz esztendeig nem létező-