Avantgárd kontinuitás a XX. században [antikvár]

1. Avantgárd örökségünkAz avantgárd szellemiséget a XX. században felgyorsult civilizációs fejlődés szülte és táplálta. A művészeket a lázadás szelleme vezérelte és késztette arra, hogy szembeforduljanak a XIX. század illuzórikus világképével, a látszatharmóniával, amely mögött már nem állt gazdasági-társadalmi fedezet. A háború és a szociális feszültségek mérhetetlen kiéleződése szinte időzítette az avantgárd explózióját, szertefoszlatva az ember/iség/ dédelgetett illúzióit a haladásról, a szabadság - testvériség - egyenlőség" elvére épülő, technikailag fejlett, humanista társadalom megteremthetőségéről. A technika ugyan a mértani haladvány sebességével fejlődött tovább (fejlődik mindmáig); ugyanakkor az ember/iség/ vad, agresszív ösztönei mindjobban eluralják az életet s szétroncsolják az élet szövetét. A diszharmonikus világélmény indította tehát a művészeket arra, hogy egy differenciáltabb, a felszíni látszat-valóságtól elszakadó, a világ lényegi összefüggéseit feltáró formanyelv kialakításával olyan virtuális valóságot teremtsenek, amelyben egy magasabb létszint igazabb törvényei tárulnak fel. Vagyis a széttört Teljesség (minden egész eltörött") felmutatására, illetve szellemi úton való - absztrakt - helyreállítására törekedtek, tudatosírva, hogy semmi nem mehet tovább a megszokott módon: az európai gondolkodásnak a haladásba vetett hite végzetesen és végérvényesen kudarcot vallott, a technikai fejlődés nem a humanizációt, hanem a pusztulást szolgálja.így hát az avantgárd mozgalmak hagyománytagadása nem egészen úgy igaz, ahogyan az máig a köztudatban él. A manifesztumok szintjén természetesen minden ellen, ami régi, ami megszokott, protestáltak az izmusok, de valójában inkább csak a keretek tágításáról, a művészet autonómiájának, a formakísérletek szabadságának kiküzdéséről volt szó. Mert valóban szükség volt a korábbi gondolkodási sémák lerombolására, az előző korszakok művészetszemlélete illuzórikus maya-fátylainak a valóság arculatáról való le-hántására, az életformák megmerevedett rendjének széttörésére - ami után majd /remélték/ következhet az új alapok felépítése. Ezért harsogták az orosz futuristák: pofonütjük a közízlést!" - ezért akarták az olasz futuristák lerombolni a múzeumokat s ledobni vállukról a reneszánsz arany-terhét, ezért emelték be a dadaisták a bizarr valóságdarabokat antiművészetként a művészet körébe, új összefüggésekre hívva fel a figyelmet élet és művészet kölcsönhatásában. S ugyanezért harsant fel az I. világháború kitörésekor Kassák összmüvészeti remekműve, az Eposz Wagner maszkjában, s a szakállas ember" is ezért gyújtogatta az Időt" a Jövő prófétájaként: Győznünk kell, mert megváltani akarjuk az embert, mint hajdanában a názáreti ácslegény" {Máglyák énekelnek). Egy teljesebb.